Gyönyörű, érzéki álmom volt. Alapjában véve nem szeretem az őszt a nyilvánvaló elmúlás miatt. Ám sok részletéért rajongom..Ezek testesültek meg tegnap előtti álmomban:
Abban a házban laktunk, ahol most is, egy emeletes, családi ház, eldugott kis falucskában. Amolyan béke-szigete. A kertünk is hasonló volt, mint most, csak sokkalta nagyobb. Gyönyörű szőlőnk volt, ágab-bogas, mint a mesékben, amit el tudsz képzelni, amikor még a fejedet is le kell hajtanod a hatalmas fürtök miatt...Egyszer, amikor már sokat mentünk a "kis" kertünkben. elfordultam balra, és megpillantottam egy házat. Mondani sem kell, hogyan képzeld el. Tökéletesen beleillett abba a szentimentális környezetbe, amit eddig leírtam: igazi kis babaház volt. Bementem az emeletes épületbe, és falambériás falakat láttam. Odamentem a lépcsőhöz, felmentem rajta, mert tudtam, hogy valami csoda vár rám az emeleten. De meghallottam apu hangját a lépcsőről visszafordultam. Még láttam az arcát, de nem tudom, mit mondott. Majd felébredtem.
Olyan volt az egész, mintha csak egy álomba cseppentem volna!:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.