Szóval ott kezdődött az álmom, hogy valahogy a középkorba csöppentem, mint a királyné udvarhölgye, csudaszép ruhában. Azonban a király valamiféle hadi kémes feladattal akart megbízni. Én bátran ránéztem és azt mondtam, hogy nem lehet, mert én mézeskalácsot kell süssek a kis királyi porontyokkal. Ő erre olyan tök aranyos lágy és jószívű tekintettel rámmeredt és mondta, hogy rendben, de rámbízná a 3 unokatesóját is akkor. én meg felültettem a királyi utódképző 12 résztvevőjét a pacikra, akik ott várakoztak ránk és elmentünk. A következő kép, hogy a szomszédunk Julcsi néni lakásában vagyunk a kis trónörökösökkel és mézeskalácsot sütünk, de valahogy odakerült Balázs is, aki török betűket formált a mézeskalácsból, és mikor számonkértem, hogy mért van itt, azt mondta, hogy ez, mármint a török betűk mézeskalácsból, feltétlen szükséges csatolmány a phd-jéhez. Én meg mondom rendben, és akkor a legkisebb kisherceg felmászott az ölembe, és elkezdtünk mézeskalácsot sütni. Nem tudom mi lett a vége...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.