Biciklitúrán voltunk nyugat-európában. Osztrák, svájci és olasz alpok. Idilli időjárás, meglepően könnyed lankák stb. Ami meglepő volt viszont, az az volt, hogy az utat kb 20 méterenként fejfák szegélyezték, zöld-fehér-piros, és piros-fehér zöld színezetben. Voltak kisebb rétek az út mentén, ott több fejfa is volt, zászlókkal. Néhol hungarista feliratok. Megkérdeztem, mért vannak ezek itt, és azt válaszolták, valami pariztánharcokban estek el.... Meg balesetekben is. Aztán egyszer csak, mint egy tanösvényen, mindenféle halállal kapcsolatos táblák voltak kirakva az út mellé, és Csifi elkezdett előadást tartani, különös tekintettel arra a táblára, amely a halál neurokognitív alapjait részletezte. Emlékszem, ezen FMRI képek is voltak, mindenféle léziókkal. A lényeg ott volt, hogy a halál előtt már csak a basalis ggl környékén lehet aktivitást észlelni... Továbbtekertünk, és odaértünk a TIKhez (könyvtár). Betoltam a biciklimet, hogy majd ott rögzítem le, de a zárat kinthagytam. Káemm, aki szintén odakerült, már kint lerakta az ő kerékpárját, és amikor bejött, sandán néztük egymást. Ami különös volt rajta, az az, hogy sárga alapon fehér pöttyös zakót, és pasztellből élénkzöldbe játszó buggyos törökpasa nadrágot viselt. Gondoltam álmomban is, hogy mi üthetett belé mostanság, hogy ennyire ketyós...:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.