Vácon még iskolába jártam, középsuliba. Timi is az osztálytársam volt, meg a többiek is. Orsi, meg még valaki, aki szintén csoportunkba jár, azt mondták, hogy ők gyalog mennek. Mi Timivel felültünk a buszra. Minek gyalogolnánk 45 percet, ha a busz 5 perc alatt bevisz a városba? Gondoltuk, és felültünk a „rémálom” buszra, ami sárga volt, de olyan emeletes busz, mint amilyen Angliában van. Ja meg vittem a piros gurulós bőröndömet is, amibe Szegedre pakolok be mindig.Nem volt fedett a teteje, és hátul beszélgettünk, akkor már Csillával. Nem tudom hogyan, de Timi már nem volt velem, hanem csak Csilla. Dehogy ő, hogy került oda… Timiből Csilla lett… Egy gonosz férfi, akin látszott, h pszihopata, odajött hozzánk, (én valamiért tudtam, h meg akar minket ölni, mert már a kisugárzása ijesztő volt) és elkezdte Csillát inzultálni, lökdösni. Nem szexuálisan zaklatta, csak durván. Én nagyon féltem, és leugrottam a száguldó buszról. De akkor már a busz régen máshol volt… Nem tudom, hogy került oda, Vác másik végébe. Mikor leugrottam, minden ködös lett, és még hátborzongatóbb. Egy lélek sem volt az utcán, csak én. És azt hiszem talán az az őrült is ott volt, mert még mindig féltem. Elkezdtem menekülni, futottam, ahogy csak bírtam, nehogy utolérjen. Valami biztonságos helyet kerestem, ahol nem találhat meg. Bementem az emeletes házak utcájába. Már sötét volt, és láttam egy kutyát. Nem tudom mi bajom volt, de tudtam, h meg fog az is ölni. Azt gondoltam, ha nem veszek róla tudomást, békén hagy. Így is lett, és futottam tovább. Nagyon légiesen és gyorsan. Hirtelen a mellettünk lévő faluban voltam, az elágazásnál. Onnan kocsival csak 15 perc az út (emelkedő) haza, ezt tudtam. Már fáradt voltam, de tudtam, hogy haza kell jutnom, mert ott nem találhat meg ő, és biztonságban leszek. Elkezdtem futni. És csomószor hátra néztem, h követ-e. Nem láttam senkit, de mint egy téveszmés skizofrén menekültem a képzelt ellenségemtől… Megérkeztem az utcánkba, már hajnalodott, és a ködtől alig láttam valamit. Megnyugodtam, hogy már az utcánkban vagyok. Még futottam. De nem emlékszem, hogy hazaértem volna…

Furcsa, mert ma úgy feküdtem le, hogy már régen nem álmodtam, és nagyon akarok egy álmot. És működött! Kúúl. Remélem már nem követ senki. xd