Álmoskönyv

Úszóversenyen voltunk. Aztán jöttünk hazafelé, egy teherautó platóján utaztunk. Ott volt sok rajztáboros, kajakos, Anya, Hugi is. Meg a nagynénim meg a nagybácsin is. Időszakosan a teherautó platója használtruha bolttá változott, és én találtam egy szép nyári ruhát, le is akasztottam a polcról, de megláttam, hogy leárazva 65 000 Ft. Nagyon meg voltam döbbenve ezen, elszomorodva vissza is akasztottam. Aztán valamit mondtam a nagynénimnek, aki szintén nagy megdöbbenésemre azt mondta, hogy ő többet nem s vesz magának új ruhát, mert nem azon múlik az ember szépsége, hogy hogyan öltözködik. Az egésznek valami magasabb rendű lényege van. Aztán arról volt szó, hogy a csoport egyik fele délután ki szeretett volna menni Orfüre strandolni. Én inkább Harkányban szerettem volna maradni. Minthogy azon mentünk keresztül, ez egyszerű is lett volna. Az Áginak valahogy siekrült is leszállni, pedig nem is álltunk meg. Szerettem volna találkozni a Zolival. Az Ági már találkozott vele, mondta, hogy menjek én is. (A fényképezőgépen keresztül kommunikáltunk. Először csak beszéltünk rajta keresztül, aztán már tetket is lehetett változtatni rajta, szóval közlekedni.) Akkor elhatároztam, hogy leszállok az autóról, ami időközben átváltozott betonkeverős-kocsivá, aminek én nagyon rossz felén csimpaszkodtam. Minden esetre sikerült lejönni, és egy képcsőházban teremtem. Teret ugrottam, és megtaláltam a Hugit, meg a Zolit. Valahogy úgy éreztem, hogy hiába akartam találkozni vele, ez már nem az az ember, akit szeretek. Gusztustalannak találtam. Meztelenül mászkált a lakásban, nem nagyon zavarta ebben, hogy mi ott vagyunk. Együtt lakott a barátnőjével, aki mint kiderült, babát várt. Volt egy kicsit csúnya fekete macskájuk, aki amúgy nekem szimpatikus volt, és úgy ivott a tejből, hogy belelógott a farka.