Hát, ki mástól, mint Káemmtől...
Először valahol voltunk együtt, minden esetre homályba vész a dolog. A lényeg az volt, hogy nagyon szerettük egymást. Ő bányamérnök.építőmérnök volt, én építész. Ő dolgozott mindig, én pedig mentem hozzá látogatóba, vittem neki ebédet, és ő mindig örült. Azért nem dolgoztam én is, mert babát vártam, mégpedig tőle. Ezzel szinte teljesen egy időben a Hugicám is babát várt, szóval Anya nagyon örült, hogy rögtön két unoka fog jönni. A Zsuzsi (anya unokatesója) volt a védőnönk, ő mondta mindig, hogyan kell bánni a gyerekkel. Anya pedig mindig ragaszkodott hozzá, hogy az be legyen tartva. Már megszületett a baba, vagy nem tudom, szóval ugrottunk egyet az időben, mert a szoptatásról volt szó. Arról, hogy majdnem egy éves volt, és én még mindig szoptatam. A Hugi, meg Anya azt mondták, hogy ilyenkor már nem szabad, én meg mondtam, hogy de a tradicionális társadalmakban is, meg a fehér ló fiában is!!! Ott is meddig szopnak a babák! Ők meg nem engedtek, én meg elhatároztam, hogy még egy kicsit akkor is szoptatok, milyen már ez, hogy ők itt beledumálnak. Meg utána azon is elgondolkoztam, hogy Káemm vajon tudja-e, hogy közös babánk van, mert hát nem nagyon jelentkezik mostanság....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.