Ugye, amikor egy szerelemnek vége szakad, az megviseli az embert. Egész nap a fejedbe fészkeli magát, elalvás előtt Ő az utolsó gondolatod, és természetesen, mikor reggel felkelsz, Ő az első. És amikor tudatosul, hogy még éjszaka sem volt nyugtod tőle:

G nem szerepelt az álmomban, legalábbis konkrétan, és személy szerint nem. Viszont Manó, az egyetlen roti kiskutya, akit szeretek, és aki G-é eltűnt álmomban. Éreztem, hogy véglegesen elveszett. Úgy éreztem, hogy G most olyan kínt él át, amilyet én is..Miatta...éreztem a fájdalmát, nagyon szereti azt a kis dögöt.

Mintha nem lenne elég a saját nyomorunk, szenvedjünk a másétól is?