Volt kispál koncert csütörtöktől vasárnapig minden nap, de csak a csütörtöki és a vasárnapi volt jó. Volt Líra könyvesbolt minden sarkon, én meg bosszankodtam, hogy otthon hagytam a könyvutalványomat. Találkoztam Hugival, aki a Tamással és a Hoffer Zolival járta a várost.
Voltak német vendégeink, akik nagyon szerettek itt. Nagyon sok bútor volt a szobában, és nagyon tetszett mindenkinek, csak nem tudtuk, hogy ha ki kellene költözni, azt hogyan tennénk. A többiek tudták, hogy tetszik nekem a szép német fiú, és azzal csesztettek. Ő meg mondta, hogy lehet hogy majd jön magyarországra tanulni, budapestre, vagy szegedre. Én mondtam, hogy Pécsre is mehet, sőt szerettem volna, de a többiek azt mondták, az nem is jó. Mert kicsi, és ott nincs semmi se.
Aztán egy osztályteremben ültünk, és egy bálnát rajzoltam. Mert megkérdezték, hogy mért szeretjük a bálnákat. Mondtam: "Először is azért, mert olyan sima a bőrük, másodszor mert mégiscsak kicsit rücskös, harmadszor meg mert a kedves kis madarak rászállnak a hátukra, ha kijönnek a vízből..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.