Az első Káemmel volt, és csak valami kellemes érzés maradt meg.
A második annál kellemetlenebb. Mert voltumk egy ismeretlen helyen, ahogy egyrészt kiderült, hogy a Hugi összerajzolta textilfilccel az egyik kedvenc fehér fölsőmet, és alapvetően nem is volt csúnya, de nekem nem tetszett. Aztán ott volt Éva Néni, aki mondta, hogy nem lesz művészeti tábor. Ja, mert ott rajzoltunk, vagy mi. Szóval a művészeti tábor nemléte teljesen kétségbe ejtett. Rögtön lekezdtem gondolkozni, mit szervezzek a nyárra, mert eddig ezt tartottam fenn, mint egyetlen fix program. Meg hogy mennyire hiányozni fognak a rajzosok.
A harmadik úgy volt, hogy egy mezőn voltunk anyáékkal, ahol elvileg kukorica volt. De a kukorica nem olyan volt, mint igazából, hanem sokkal sárgább, és nem csőben nőtt rajta a mag, hanem hmmm. olyan szerkezettel, mint a bodza. És kerekebbek is voltak a szemek. Különös volt, meg hogy nem tűnt fel nagyon a különbség. És Anyával szüreteltük a kukoricát. Apa is ott volt, és ő meg nem értette, hogyan nő a kukorica. És el kellett neki magyarázni, hogy hát tavasszal elvetik a magot.... (apa amúgy agrárt végzett. lol) Én meg poénkodtam, hogy tudod, bekenik a magokat sóval meg fűszerrel, kicsit tovább érlelik, és akkor lesz a fűszeres popcorn. Álmomban is ugyan olyan gáz humorom van, mint élőben:D
A negyedik álomban pedig az erdőben futottam, nem azért mert üldöztek, hanem mert ott szoktam maúgy is futni. Aztán utána csak sétáltam. Tök egyedül voltam. Aztán volt ott valami bekerítve, gondoltam megnézem mi az. Azt hittem, "kaninchen" lesz. (Egyszer régen voltunk nyaralni, és a szálloda mellehtt volt egy ilyen bekerített rész, ki volt írva, hogy "kaninchen", de sosem lehetett látni, hogy mi van benne, aztán egyik nap előjöttek, és nyulak voltak.) Szóval tanulmányoztam, és előjött egy fehér kakas. De nem volt valami barátságos, sőt támadólag jött felém. És akkor megjelent még egy futó néni, és mondott valamit, nem tudom már. Aztán már nyúlugrásban, meg kúszásban haladtam tovább, nem vágytam a néni táraságára, de ő úgy gondolta, velem tart.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.