Nos, a mai álmom az Aud Maxban kezdődött, és igazából nem tudom, mi célból voltunk ott… Elég elveszettnek éreztem magam, meg a hely szabadtéri volt félig, sok ember mászkált a sorok között. Először tudom, film volt, utána meg kisebb csoportok gyűltek össze, én is bekapcsolódtam egybe, ahol verseket kellett bemutatni, meg elemezni. Mindenki egy aját verset rakott be. Én is beraktam kettőt, amikről úgy éreztem, hogy jól sikerültek. De amikor megnéztük őket, valahogy mégis furcsák voltak, olyan csonkák, elrontott sorok, hiányzó rímek. Mintha valaki direkt összekuszálta volna az egészet.

Aztán valahogy beúszott a képbe Káemm is: Cseteltünk, de nem számítógépen, hanem a vallástudomány füzetemen keresztül. Felírtam, amit üzentem, és megjelent a válasz rá. Vicces volt. Ja, volt valami autó a dologban, de teljesen homályos.

A következő jelenet, hogy Káemmel jövünk hozzánkfelé, és találkozunk Újvári Katival, aki megkérdezi, hogy hova megyünk. Erre én, hogy hozzám, Káemm pedig hogy „Haza!” Szóval hogy neki nálam volt az otthon. Aztán feljött hozzám, és nem csókoltam meg, pedig eszembe jutott, hogy lehetne. Elkért egy könyvet, meg egy füzetet, ahova a könyvet jegyzeteltem ki, és kommenteltem. Csodák csodája, az is a vallástudomány füzetem volt. Felolvasta, hogy miket írtam, és itt meg módfelett szellemes mondatok voltak, nagyon szépen összerakott vázlatok, szóval tökéletes. Furcsa, hogy a társasági helyzetben kellemetlen meglepetés írt az írásommal kapcsolatban, vele pedig kellemes. Szóval odaadtam neki a füzetet, eltávozott, és akkor eszembe jutott, hogy hát juj, mi a Zsuzsival abban a füzetben elég sokat leveleztünk, és valószínűleg ő is szóba került, nem is egyszer!