Két fő részből áll a történet. Az egész egy keretbe illeszkedik. Valamiféle rendezvény volt, buli, meg tábor, mondjuk olyan nomádos gólyatábor féle.
Az első ott kezdődik, hogy estefelé volt, és egy vetélkedő volt esedékes. Nem igazán emlékszem az emberekre, én olyan magényos típus vagyok amúgy is. Csak azt tudom, hogy egy erdőn kellett áthaladni. És szerintem valamin bedurciztam kicsit, persze nem nagyon, de elindultam egyedül, és mint egy kismajom, ugráltam a fák ágain. A Mecsek jól ismert erdeiben voltam, szóval otthon, szóval szórakoztatott az ügy.
Egyszer csak találkoztam Káemmel. Miatta durcáskodtam, amúgy, gondolom. De most megpróbált megbékíteni, és úgy sejtem sikerült is, mert pár percen belül már csókolóztunk, és sorban azokat a helyeket puszilgatta végig rajtam, ahol a legizgalmasabb, ha megérint valaki. (A jó ízlés határain belül:P) Bár lehet hogy az ő érintése nekem mindenhol izgalmas? Hm. Szóval jó érzés volt. El is határoztuk, hogy nem szórakozunk mi tovább ezzel a vetélkedővel, inkább elmegyünk együtt aludni. Aludni;) És el is mentünk valami helyre, de előtte elmentünk fogat mosni, nagyon szarul nézett ki az a fürdőegység, és wc-re is akartam menni, de mivel ott nem tetszett, inkább felébredtem. Itthon jó volt a wc, de Káemmet elvesztettem.
Utána egy tömegszálláson ébredtünk. Illetve nem is. Úgy mentünk oda barátokkal, egy olyan kispolszkin, aminek nem nyílt az ajtaja, ezért a tetőn kellett bemászni. Ééés nagy volt a sár. Szóval a tömegszálláson sok ismerős volt, egyértelműen érezhető volt, hogy ez egy nagy tivornya másnapja. Ott volt a Hugi is. És találtunk kaját (Olyan volt a hely, mint egy nagy áruház belseje) olyan volt, hogy egy ostya-maci, és a belsejében voltak kis nápolyik. Azt ettük, amikor megláttuk a szülőket, akik megkaparintottán a kispolszkit. Én beszálltam, mert hát haza kell jutni valahogy, de az Ági mág evett, és Apa nem vette figyelembe, hiába mondtam, hogy várjunk, ő elindult. Végül az Ági is észbekapott, és jött volna, de Apa nem állt meg, így szegény hugom jó darabig a kilincsen lógva utazott kívül, én meg felháborodva mondtam apának, hogy mi ez már. Meg hogy nem tűröm, hogy engem jobban szeressen, mint a hugomat. Ez így nem fair. Ő meg mondta, hogy dehát olyan nagy a sár, hogyha megáll, elsüllyedünk. Az Ági meg csak libegett ott a kilincsen, és kopogott, hogy beszállna....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zsókalyány · http://shadowfairy.blogol.hu 2008.08.05. 10:09:33
A kispolszkis, főleg amikor Ági a kilincsen utazik az meg huuuu hihihihihi :D.
Hiányzó Vizipacim!