Álmoskönyv

1. álom

Az utolsó statisztika óra volt. A hugim szobájában. Volt ott pár ember, de nem volt valami nagy az aktivitás. Nem tudtuk mit kellene csinálni? Reálisnak tűnik... Én egy babzsákfotelen ültem, az asztalnál, és rettentő neveletlen voltam. Már volt feladat, de én még mindig az e-mail fiókomba akartam betörni. Nade elfelejtettem a jelszót. Valami ilyesmi volt végül is, hogy "googleqoutes64", de erre csak azután jöttem rá, hogy nagy felbojdulást keltettem a csoportban. Közben Káemm beszólt Lujzinak, aki megsértődött, és hazament. Mindenki nem akart, de nevetett. Aztán lebuktam a mail-nézegetésemmel, és megkérdezte Káemm, hogy mi a baj, én meg mondtam, hogy elfelejtettem a jelszót. Ő meg kérdezte, hogy mért, mi a jelszavam? Mondtam, hogy asszem az, ami akkortájt jutott eszembe. Egyre oldódott a hangulat, egyre fogyott a nép. Talán szerettem volna beszélni Káemmel. Aztán látom, hogy valami kis csinos avantgarde verseskötettel  matat. És csodák csodája, az az Ő könyve volt! Káemm csodás verseket írt! (csodás külalakkal!) Hát teljesen el voltam olvadva (bár nekem ehhez általában a verseskötet sem kell. Szóval elképzelhető, hogy így mennyire). Erről beszélgettünk egy darabig. Nekem a ruhásszekrényem az itthoni hűtőszekrény volt, amiben találtam hirtelen egy nagy szürke pólót, amire azok a dolgok voltak ráfestve, amiket a Káemm írt, amikor a verseket rendszerezte. Minden esetre jól nézett ki, de meglepett. Visszamentem az "órára", tovább beszélgettünk a versekről, satöbbiről, és a gesztikulációnk idővel átalakult oly módon, hogy egymás kezét fogtuk, egyre közelebb voltunk egymáshoz, mígnem megcsókolt:))) És akkorra valahogy 1. mindketten szinte meztelenek voltunk 2. Káemmnek nagyon jó teste volt. És csomó ideig csókolóztunk. És milyen hevesen! És milyen jó volt! Káem amúgy másnap ment Törökországba (a változatosság kedvéért). Én meg még aznap költöztem volna haza (bár fura, hogy a hugi szobájában voltunk, és onnan haza...) szóval legjelent anya, hogy menni kéne. És akkor gyorsan és rettentő nyálasan elbúcsúztunk. Kérdeztem hogy meglátogat-e majd, míg odalesz a nagy távoli Törökországban. Azt mondta, ez azért elég buta kérdés. Nekem mindazonáltal nem volt egyértelmű, hogy ha visszajön, akkor is úgy fog-e szeretni, mint most...

2. álom.

Egy városban bolyongtam, amit nem ismertem. Illetve Szeged volt, csak nem úgy nézett ki, mint igazából. Ebédelni akartam. Elindultam, és az úton egy fiú egy csokis dalt énekelt nekem. Mosolyogtunk egymásra, de nem beszéltünk. Bementem egy étterembe, ami a Boci volt, de nem úgy nézett ki. Gondoltam, pizzát eszek, de annyira nem voltam éhes. Aztán gondoltam salátát eszek, de azt nem adtak:) Az egyik csajjal jóban voltam, azt mondta, megveszik az itthoni számítógépet. Elvezettek egy homályos hátsó helységbe, ahol trópusi növények voltak. Ott volt 2 lány az Asramból. Csevegtünk. Aztán megjött a Csongor is (akitől szanszkritul tanultam). Azt mondta, vannak jó, meg rossz hírei. De tovább nem mondta, hanem elkezdett képeket mutatni. mondta, hogy van egy patak Zókon, amit nemrég fedeztek fel, de egyre nagyobb, és van egy csodás vízesés rajta, és milyen jó, de van egy híd, amit asbetonból építettek, és nem jó, mert elszakadtak benne a vasak, és veszélyes, és akkor termászeti katasztrófák és mindenfajta anyagból készült leszaadó hidak képeit láttam, aztnán hatalmába kerített egy furcsa érzés. TELEPORTÁLTAM! :D Mégpedig a kóreai tengerpart környékére. Kicsit hitetlenkedve vettem tudomásul, hogy sikerült, aztán próbáltam kimenni a partra. A vízparton kis fülkék voltak, színesek, és mindegyikben az adott színben volt kicsi és nagy párna, meg úszó esküvői fotel, mert ott aznap volt esküvő, és esküvői fotelben volt szokás esküdni. persze mindez selyembúl, távolkeleti hímzéssel. Szerencsém volt, mert az egyik bódé árusa részeg volt, és beesett a vízbe, és én szereztem nagypárnát, amivel tovább evezhettem, aztán azt hiszejm egyegész bódét sikerült elfoglalni. Többre nem emlékszem.