A legviccesebbel kezdem:
Egy bevásárlóközpont. Először mintha csak szemlélő lettem volna, aztán már szereplő is. És úgy dereng, ott volt Hugi is, meg talán Anya, és Apa negatív beszólásai is felsejlenek. Valaki mondta, hogy az ilyen áruházakban (lehet hogy mindez Romániában volt?) vigyázni kell, mert simán lehet találkozni nyulakkal, meg kisbirkákkal, meg kedves állatokkal. De amint ott a gyümölcsös pultba elbújva vártuk, hogy jöjjenek a kisbirkák, egyszer csak egy hatalmas medve ugrott át a fejünk fölött. Aztán mégegy. Atán egy bocs. és mégegy, és mégegy, fokozatosan csökkenő sorrendben. Az utolső már akkora volt, mint egy kisegér. És ott szaladgáltak az áruház folyosóin. (És asszem senki másnak nem tűnt ez fel) Mi meg, mint a csimpánzok, felmásztunk a polcok tetejére, és elkezdtünk hatalmas csokinxulakat, gumicukrot, pillecukrot, meg mindenféle édességet ledobálni, nehogy a medve jöjjön föl érte. Aztán valahogy úgy alakult, hogy szóba elegyedtünk a macival, és utána ő mondta, hogy miket dobáljunk le.
Még arra emlékszem, hogy volt egy növény, amit féltve őriztem, hogy majd odaadom anyának.
A következő álomban az Anitával (gimis barátnő) laktam egy szobában, és a szomszéd szobában lakott a Dávid (Anita báttya) meg a Peti (volt fölsőszomszéd), és velük volt valami zűrzaaros történet. Talán itt volt még spagetti, Kávé, Káem, party? vizsga?
Aztán volt anya dolgozós szobája (ahol tegnap rendet raktam), na ott voltam, és pakolásztam, és egyszer csak csörög valami telefon. És az a régi telefonja volt anyának, amit már 5 éve elloptak. Nagyon meglepődtünk hogy ott van. De én méginkább azon, hogy 5 éve nem merült le az akkumlátora? Nade ilyet. Minden esetre valami őrangyal üzent, hogy a Mamám most ünnepli a szülinapját---
Aztán meg valami útkereszteződésben voltunk (ennek köze volt az első áruházhoz) Káem, egy ismeretlen tanár, meg én. És ők ebédeltek valamit, én meg rontottam a levegőt, loptam a napot, ütöttem agyon az időt, ilyesmi. De lehet, hogy nem egészen. Mindegy. Valamicskét beszélgettünk. Aztán felívtam a Zsuzsit, akivel jót pletykáltunk, mindenféle mókás dolgot. Gondoltam közben rá, hogy heh, a Káem most hallja mennyire észveszejtően rettenetesen hihhetetlenül jó arcok vagyunk. Aztán leraktam, és a kezemben volt A Tepsi, amiben előzőleg hamis túrós rétes volt, és én azt hittem, elfogyott, és elkezdtem elmosogatni. (A kereszteződésben ott volt a saját konyhánk mosogatója...) De amint elkezdtem engedni a vizet rája, megláttam, hogy van még benne egy csomó. Úgyhogy odatoltam a Káem orra alá, hogy kell süti? finom, bár egy kicsit eláztattam az imént. És akkor ő mondott valami "okosat", hogy ennek grízestészta van az alján, ugye? Én meg mondtam hogy nemugye. De finom. Egye meg. És megette. Itt a vége, fuss el véle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.