Az álmok írója teljesítette, amit kértem, hogy egy érdekes és Káemmes álmot adjon nekem éjszakára, bár csak egy részlet maradt meg, de ez is elég lesz. Me há tudunk mi óvasni, csak nem szeretünk uggye??? :D

Szóval hatalmas berregő asztali számítógépre érkezett az ímél, ami tartalmazta az információt, hogy hogyan kell megcsinálni a statisztika házit. Olvasom, olvasom, de ez már régesrég nem a statisztika háziról szól, hanem hogy megtalálta élete párját, egy öreg, nagyon öreg, talán bordó vagy zöld skodát. vagy nem skodát, de öreg volt, és bordó vagy zöld. És nem humán szubjektum, hanem egy mechanikus egyed. Nos, ezzel igazolva is éreztem a "szubhumán-elméletet". De ami furcsább volt, hogy az ímél változott át, vagy csak ezek paralell futottak, ott volt a kezemben egy Tarr-Krasznahorkai könyv, amit a Káemm írt. Értitek. (Olyan pasit keresek, aki Krasznahorkai regényeket meg Tarr Béla filmeket készít).
De ez a könyv, ez nagyon alter volt. Mert az elején még egész jó, olvasmányos, persze a fent említett szerzők stílusjegyeit magán viselte, de ahogy haladtam, úgy szaporodtak a formai trükkök:) Szóval a végén már visszafelé, tükörírásban voltak írva a dologk, de asszem ott sem mind, hanem random módon. A címek mindenképp. Én meg ennek megfelelően úgy olvastam, hogy alulról fölfelé, aztán a biztonság kedvéért felülről lefelé is, hogy összeálljon a kép. Végül talán megírtam, hogy ez a házi ugyan jó volt, de egyrészt meglehetősen alter (nekem ez má túl elvont) a könyv, másrészt milyen magánjellegű már ez az életem párja ügy.
Amúgy nagyon jó, gratulálok.
Üdv.
bn


A másik, ami később jutott eszembe, hogy találkoztam a régi etika-filozófia tanárommal, akit már akkor nagyon szerettem, de most méginkább nagyon örültem neki, és nagyon megöleltük egymást. Ott volt a régi iskolám is, valami ünnepség, köszönetet kellett volna mondani, vagy beszédet, én meg mondtam hogy nem mondok, mert útáltam ezt a helyet, az egyetle ember akinek hálás vagyok itt, és akit szeretek, az amúgy is tudja, és nem jelentene neki ez a hivatalos hablaty semmit, a levegőbe meg nem dumálok. Szóval jogom van hallgatni.