Már megint csak homályos foszlányok maradtak, a fenébe is.
Amire emlékszem, az egy olasz lány, akivel beszélgettem. Angolul és németül. (azért vicces, ma egész éjszaka angolul és németül társalogtam) De abban nem voltam biztos, hogy tud németül, de ahogy fáradtam (mert ugye ha sokat gondolkodik az ember, álmában is lefárad), mindig németül jutottak eszembe a dolgok. Roppant kellemetlen volt, de azt mondta hogy nem gond, érti ő. Engem azért zavart, hogy még csak annyira sem vagyok konzekvens, ha elkezdek egy mondatot egy nyelven, akkor úgy is fejezzem be.
És valahol a Mecsek környékén ücsörögtünk, ahol kivágták előzetesen az erdőt, de az a kellemes meglepetés ért, hogy visszaültették. Épp akkor, amikor mi ott voltunk. És a legviccesebb az volt, hogy nem csak a fákat (mondjuk azokat is különös gonddal, egyenként vitték oda), de az ajlnövényzetet is újratelepítették. És ott vitték a kis virágpalántákat.
És amire igazán fölkaptam a fejemt, az az volt, hogy Humixszal locsoltál a talajt előtte, hogy szép legyen az erdő. Dagadtam a büszkeségtől, újdonsült olasz barátnémnek el is eséltem, hogy Édesapámék kezdték el gyártani a Humixot, és hogy milyen király levéltrágya (tápoldat) is az. Tulajdonképpen, ma még az erdőtalajnak is használ, akkor biztos az ;)