Szervusztok kedves többi blogolótársak és egyéb képződmények, akik olvassátok!
Hát akkor az első álmom, amely bejegyzésre kerül, az a mai : 2008. június 1.-re virradó reggel.
Az éjjel nem aludtam zavartalanul, de vicceset álmodék, mégpedig vízben röpvízilabdázó emberekről és K.L. tanárúr is szerepelt. Nem tudom milyen okból álmodtam vele. Ő volt a röpvízilabda-edző és közben, nem a játékkal kapcsolatos tanácsokat osztogatott, az egyébként a voltosztálytársaimból álló csapatnak, hanem, hogy a keleti gyűjtemányben milyen jelzetnél találják meg a könyveit. :D. Ehhez még hozzátartozik, hogy a már említett extrémsportot űző osztálytársaimból álló csapat, ezt csodálatosan képes volt kódolni a játékra és legyőzték az uszoda helyi röpvízilabdaválogatottját.
Ezekután megjelent Csaba is, aki lefotózta a fantasztikus csapatot, majd megkért igyak vele egy kávét. Megittuk a zöld színben pompázó kávénkat, ami érdekes módon senkit sem lepett meg (mármint hogy zöld színű) és elbicikliztünk valami Békavár szerű helyre, és akkor Norah Jones :sunrise című zenéjére felébredék vala.
Hát elég nyakatekert kis álom jutott nekem mára. Azt hiszem ennyi. Üdv néktek.