Nos apróbb kiesések után végre ismét álmodtam. Annyira emlékszem, hogy Emesével és Nórissal egyszercsak valamilyen megfontolásból elkezdtünk mindenféle anyagból koszorúkat gyártani, de nem ilyen halottasosat hanem adventit, de gyertyát azt nem raktunk rájuk. Nem ám sima koszorúk voltak, hanem mindenféle anygból, raffiából, textilből (az egyik anyukámnak abból a nagyon csúnya keki színű inganyagából) készült. Aztán meg jöttek ilyen emberek és ott voltunk a Dóm téren még mindig koszsorút gyártottunk és egy csomó ember megvette a dizájnos koszorúkat, amelyeket szintén valamely, számomra ismeretlen okból egy hatalmas perzsa szőnyegen csináltunk. És a festéket, mert hogy azt is használtunk, ilyen hatalmas bödönnel, valamelyikünk jól ráborította a szőnyegre, ekkor elkezdtünk a Nórival nevetni, hogy ez már mennyire jó!!! és hogy fetékpocsolyaaaa és ekkor önmagunkhoz híven természetesen elkezdtünk tapicskolni a festékben. Nyakig festékesek lettünk festéktáncunk következtében, amelybe a látogatók, kötzünk a nagymamám meg KoldpléjfejűGébor is beszáltt, aki megbánta bűneit és felkapva megpörgetett. Ám én nem igazán bocsátottam meg nekije, hogy ősbunkó köcsög volt velem, ezért ráönttöttem a fejére egy egész doboz piros festéket. és ő nagyon bután nézett rám én pedig boldogan elugráltam :D. Hát ennyi

Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
almi 2008.06.13. 08:29:00
Csókollak!
Arvael 2008.06.20. 15:17:38