Utaztam. Azt hiszem Erasmussal, és szinte biztosan Németországba.Anyáéktól elbúcsúztam, és felszálltam a járatra. Először teljesen normál busznak tűnt, kicsit öregnek is, aztán mentünk egy darabig, és felemelkedett a levegőbe. Hát teljesen el voltam bűvölve. Egy repülő busz volt. Nagyon élveztem. Aztán már a tenger partján jártunk, amikor megálltunk pihenőt tartani. Ahol mi álltunk meg, az egy alső szint volt, ahonnan alig lehetett látni a tengert. Végig az a gondolat motoszkált bennem, hogy ha elmegyek Németországba, biztos találkozni fogok Káemmel, mert ő elment Berlinbe. Szerettem volna viszont látni. Aztán ahogy ott nézelődtünk, odajött hozzám egy német fiú, németül beszéltünk. Nagyon könnyen összebarátkoztunk, és meglepően hamar közeki kapcsolatba kerültünk. Mondta, hogy nézzük meg a kilátást, beleegyeztem. Elkezdtünk felmászni létrákon, és minél feljebb másztunk, annál nőiesebb lett frissen szerzett barátom. Mire felértünk a tetejére már biztos voltam benne, hogy lány. Egy olyan peronhoz értünk, ahonnan szintén repülő buszok indultak. De a levegőben voltunk egy nagyon instabil létrán. Akkor jött egy nő szemből, és nem vette figyelembe, hogy nem férünk el. Majdnem lelökött engem, aztán mászott tobább lefelé, de alig ment 3 lépcsőfokot, amikor leesett, zuhant és meghalt. Hibásnak éreztem magam. Felébredtem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.