A Balatonon voltunk, egy vitorláson. Az alaphelyzet szereplői: Apa, Anya, Hugi, Zsuzsi, jómagam. Átúszásra készültünk. Nagyon sütött a nap, dél volt, éreztem, hogy ég le a hátam. Főleg, hogy tudtam, hogy ezen a nyáron még nem is voltam napon. A családom tagjai úgy voltak, hogy néha feltűntek, aztán megeltűntek. Apa mondjuk a kezembe nyomott egy pólót, hogy húzzam fel, Anya meg megkérdezte, hogy ugye bekrémeztem magam naptejjel. Én mondtam, hogy öööö hát persze... :)
Aztán Zsuzsival mentünk a hajóval, illetve úgy, hogy én vontattam a hajót, az tuti, és le akartunk parkolni vele. Ez sikerült is, és akkor bekapcsolódtam hajó nélkül az átúszásba, nagyon sok ember ment, és ismerősök is voltak köztük. Például a bácsi, akinél kajakoztam tavaly nyáron. És mondta, hogy hogy eltűntem. Rettenetesen szégyenltem magam, mert tényleg megígértem, hogy majd megyek, és nem mentem. Aztán eszembe jutott, hogy a családomat, meg a Zsuzsit is elhagytam, és arra sem emlékeztem, hogy le volt-g horgonyozva a hajó, vagy hogy hol hagytam. Szóval vissza kellett fordulnom, hogy megkeressem őket. Meg is találtam a hajót, ami szerencsére ki volt kötve, és rajta volt a Zsuzsi is. No meg valahogy az egész Kung-fu csoport rákerült, és rajzfilmet akartak nézni. A Peti mellett ültem, és mi nem szerettük volna, és nagyon örültünk, hogy kikapcsolták a TV-t. Ezért a vállára hajtottam a fejemet, ő meg meglepetésemre megcsókolt. Nem is tudtam mire vélni a dolgot, mert úgy tudtam, van barátnője. No mindegy, gondoltam. Aztán eszembe jutott, hogy a családomat is elhagytam, és meg kell őket keresnem. A mamámhoz érkeztem, aki a Balaton felső partján lakott, abban a házban, amiben igazából is, de folyton felújítást tartott. Nagyon csinos volt már a ház, épp az új virágokat néztük. Amúgy nagycsaládi grillparti volt. Akkor nekem eszembe jutott, hogy még át kell úsznom a balatont, pedig már délután 3 óra van, ez nagyon felzaklatott.
Közben írt a Peti sms-t, hogy nagyon szeret, meg talán boldog új évet, és minden sor között (mert ezt egész hosszan fejtette ki) kisdínós képek voltak, ez jelezte azt, hogy tényleg igazán nagyon szeret. Nekem ez nagyon tetszett, kivétel azok a képek, amiken a kisdínók megették egymást. De összességében így is eléggé meg voltam hatva.
És az idő csak múlt, és én egyre jobban aggódtam a miatt, hogy még át kell úsznom a Balatont...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.