Egy nagy teremben voltunk. Leginkább egy falusi kultúrházhoz hasonlított. Ünnepség volt, karácsonyi parti, vagy szilveszter, vagy a kettő között valami. Sok ismerős volt, mégsem találtam a helyemet. Aztán megjelent Apa, és kártyajátékra invitált, de nem csak engem, hanem többünket, az unokatesómat, a barátját, a Makit, anyát, és egyre többen voltak ott, talán ismeretlenek is. Ő osztott, és mindenki tudta, hogy ő tud a legjobban játszani. És a játékban mindenki meg is húzta magát, törekedtek egy biztonságos második helyre. Egyedül én voltam, aki ki mert állni ellene rendesen. Fekete Macskát játszottunkahol az a lényeg, hogy valaki rak valamit, és neked ogyan olyan színt kell rakni, de lehetőleg kisebbet, mint ő, különben vesztettél. Apa fekete szivet rakott, szóval a szív fekete volt! Mégpedig valami nagyot. Én is elkezdtem rakosgatni. Mindenki károgott, hogy úgyse lesz annyi olyan lapom, én meg mondtam nekik, hogy akár csöndben is maradhatnak, lesz. És tényleg, mintha átváltoztak volna a lapjaim, csak raktam, raktam, és végül megnyertem a játszmát....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.